Már tíz éve dúlt a Szmogok háborúja, amely megkeserítette az európai fővárosok életét. Wiederkoenig bandái fekete Porsche Mephistókban járőröztek az utcákon. Rettegés költözött a rendes állampolgárok szívébe. Brüsszel továbbra is folytatta a bürokratikus utóvédharcokat: egészségügyi és biztonsági ellenőrök hadát uszította rá a az autógyárakra. Azzal igyekezett hátráltatni a termelést, hogy belekötött az értelmetlen jogszabályok legminimálisabb megsértésébe is.
A Szmogok háborúja azonban nagyjából elkerülte Magyarországot. Az előrelátó és az európai trenddel szembeszegülni kész magyar döntéshozók egészen más eszközhöz folyamodtak a gépjárművek kibocsátásának szabályozása érdekében: a címkézéshez.
Keblükre ölelve a szabadpiacot úgy döntöttek, hogy a gépjármű-kibocsátási határértékek nem megfelelőek. A parlamenti vita nem tartott sokáig.
– Ez sérti az istenadta önrendelkezési jogunkat – csattant fel az ellenzéki FADESZ vezére, aki éppen a magyarországi etnikai kisebbségekkel kapcsolatos albizottsági ülésről jövet haladt el a parlamenti ülésterem előtt. Ez el is döntötte a kérdést, és sutba dobták a brüsszeli javaslatokat.
A halálos közúti balesetek, a szmogszennyezés, a CO2 kibocsátás, az egyre nagyobb dugók és a velük járó közúti agresszió hatalmas terhet rótt az egészségügyre. A költségek az egekbe szöktek. Muszáj volt valamit tenni.
Ez a valami pedig Régenkurt Tuskótól, a politikai alapú befektetés gurujától jött. Határozottan meg volt győződve arról, hogy ha megfelelő információkat adnának az embereknek a vásárlási döntéseikhez… csak vessünk egy pillantást a cigaretták címkéjére! Egy kis délutáni lobbizás a budapesti Parlament körüli kávézókban, néhány pohár viszki aznap este az Intercontinental Hotel bárjában, és egy piciny nyomozómunka némely egyéb helyszínen késő este, és Tuskó biztosította a járműbiztonsági címkézési rendszer teljes politikai támogatottságát.
Néhány nappal azután, hogy a parlament megszavazta a járművekkel és a klímaváltozással kapcsolatos címkézési törvényt, megjelentek az utcákon a különböző egészségügyi figyelmeztetéseket hordozó autók: „A benzin elégetése globális felmelegedéshez vezet!”, „Ez a jármű veszélyezteti az Ön egészségét!”, „A gépjárművezetés hozzájárul a jegesmedvék kipusztulásához!”, „Menj busszal vagy megölsz egy fát!”, vagy csak így egyszerűen: „Az autó öl!”. Tuskó pedig nagyot kaszált abból a kötelező címkézési díjból, amit a járműtulajdonosoknak kellett leszurkolni a jelek felrakásáért.
A várakozásokkal szemben a rendszer nagy sikert aratott. Az emberek, akinek felhívták a figyelmét a gépjárművek által okozott veszélyekre, inkább gyalog mentek mintsem autóval. Stabilan javult az emberek egészségi állapota. Csökkent a halálos közúti balesetek száma. A volánnál maradó kisemberek pedig úgy érezték, hogy van valami céljuk az életben. A fák ünnepeltek. Az autógyártók, akik ravasz módon átszivárogtak az egészségbiztosításba, szintén örvendeztek. Régenkurt Tuskó és pénzügyi támogatói pedig érezték azt a meleg kisugárzást, amely abból a tudatból fakad, ha az ember valami jót cselekszik.
A jogosítvánnyal kapcsolatos hatósági jogkörök privatizálásából még egy ennél is nagyobb környezetvédelmi emberszeretet fakadt. Mihelyt a jogosítványok szabályozása magánkézbe került, Régenkurt konzorciuma bevezette az éves vizsgakötelezettséget a 25 alattiak és 60 év felettiek számára. Habár a havi hátrafelé beállási vizsgák bevezetésére tett tervezetet gyorsan visszavonták a felmerülő diszkriminációs vádak miatt, a jogosítványok magánhatósága létrehozta azt a képletet, amellyel maximálhatta a bevételeit a forgalom minimálisan tartása mellett. Ennek eredményeképpen tovább csökkent a gépjárművek száma, és a magyarok egyre jobban meg voltak elégedve az eredményekkel.
Budapest volt Wiederkoenig Waterlooja. A német luxusautó-gyártók csöndesen kivonultak a piacról, és magukkal vitték sok hűséges, keménykötésű vásárlójukat az otthoni frontok megerősítése érdekében.
0 comments:
Post a Comment