A sündisznó-kilapítási mentesség (2007. május 1.)

Mire Penge Pál újságíró beért a Szabadság térre, már jókora tömeg összegyűlt a Parlament körül. Sokan zászlókkal és transzparensekkel érkeztek: „Le az SDKM-mel!”, vagy „A sündisznó-kilapítási mentesség rossz!”, sőt „A kétdimenziós élet nem élet!”. Az összeverődött csoport ütemesen kántálta: „Vonják vissza a mentességet!, Vonják vissza a mentességet!”. A hangos kiabálás betöltötte az egész teret. A téren ideges, feszült hangulat uralkodott. „Ez a FADESZ kemény magja” – gondolta Penge. Kicsit távolabb fél tucat rendőr álldogált, és tanácstalanul méregette a tömeget.

Eközben a parlamentben a házelnök mindent megtett a rend fenntartása érdekében. – Megkérem Bivajhernád képviselőjét, Régenkurt Urat, hogy hagyja beszélni a tisztelt képviselőtársát!

- Tisztelt? – hördült fel Tuskó. – Még hogy tisztelt képviselőtársam! Mit tiszteljek az öreg Tüskésben?

Ez a „Tüskés” nem volt más, mint Agg Sebestyén, Dombóvár-Szőlőhegy képviselője és a hatalmon lévő Élni és Élni Hagyni Párt alapító tagja. Előre látta, hogy a sündisznó-kilapítási mentesség napjai meg vannak számlálva, és komoly pénzeket fektetett a sündisznó-baleseteket elhárító rendszerek piacvezető gyártójának, a HIPSYS-nek részvényeibe. Ha visszavonják a sündisznó-mentességet, a részvények a kétszeresét vagy háromszorosát is érhetik egy pillanat alatt.

– Örülnötök kéne, hogy van SDKM – folytatta Tuskó, oda se bagózva a karzatról érkező füttyökre és bekiabálásokra. – Egyikőtök sem lenne itt, ha nem lenne!

Agg beszédre emelkedett. „Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Képviselőtársaim! A 2021. évi Úgy Bánj Másokkal Mint Saját Magaddal törvény az Ökológiai Alkotmányreform óta egyike a legsikeresebb jogalkotási törekvéseinknek. A UBMMSM eredményeképpen nagy rendet vágtunk a jogszabályok erdejében. Vegyük csak például azokat a nyavalyás élelmiszerbiztonsági jogszabályokat. Néhányan meg emlékszünk azokra az időkre, amikor már ahhoz is hat erős emberre és két igáslóra volt szükség, hogy kinyissuk a brüsszeli Egészségügyi és Biztonsági Törvénykönyvet. Néhányan még emlékszünk arra, hogy egykoron Európában még egy egész hadseregnyi kíváncsiskodó tisztviselő és kotnyeles biztonsági ellenőr nyüzsgött, megannyi túlbuzgó kis napóleon, aki megmondta boldog boldogtalannak, hogy mikor mossa meg a kezét, hogyan törölje ki a fenekét, és milyen hosszú lehet egy sajtszelet.

– A UBMMSM mindezzel leszámolt. Ki meri manapság szennyvízzel etetni a csirkéket? Ki meri hormonokkal tömni a borjakat? Ki meri hitvány, egészségtelen vegyszerekkel elpusztítani a termőföldet? Most már, hogy az élelmiszer újra élelmiszer és nem valami ördögi laboratórium pokoli kotyvaléka, nincs már szükség az egészségügyi és biztonsági jogszabályokra.

– Tisztelt Elnök Asszony és Képviselőtársaim! Ennek pedig így kell lennie! Így, ahogy Isten megalkotta a világot.

A karzatról figyelő Penge a vallásos kisebbségnek tudta be ezt a finom kis utalást. Nagyon fontos lehet a szavazatuk.

– És most jutottunk el a sündisznókilapítási-mentességhez. Igen, igaza van tisztelt bivajhernádi képviselőtársunknak. Épp most járt le a vezetéstől való hat hónapos eltiltásom, amit azért szabtak ki rám, mer összegyűjtöttem három sündisznó pontot a jogosítványomban.

– Tüskés palacsinta…… tüskés palacsinta – szólt be Tuskó.

– És én sem lennék itt, ha nem a sündisznókat nem vennék ki az UBMMSM hatálya alól. Sőt, saját magam is egy tüskés palacsinta lennék – mondta Agg, és rosszalló mosolyt lövellt a gúnyolódó irányába. – De már okultam belőle, és úgy látom, hogy fölösleges a mentesség. Az állami beavatkozás visszaszorításának szellemében azt állítom, hogy fölösleges ez a jogszabály. A sündisznók közúti szétlapításának problémáját pedig megfelelően kezeli a UBMMSM.

A szavazás olyan szoros volt, hogy a házelnök elrendelte a szavazatok újraszámlálását. Végül egy paraszthajszállal bár, de elbukott a módosító indítvány. Az SDKM megmenekült, jóllehet a szoros szavazati arány miatt a kormány hozzájárult ahhoz, hogy hat hónap helyett életfogytig tartó időre kiterjessze a vezetéstől való eltiltás büntetését.Még mindig igen meleg volt aznap este, amikor Reisz-Fű Lajos és Penge Pál a Zöldsárkány Pubban üldögélt és a hideg sörét kortyolgatta. Kinéztek az ablakon át a Szabadság térre, amelyet aranyló fénnyel világított meg az alacsonyan járó téli nap. A túlsó oldalon éppen egy csirketenyésztő nagyüzem négy üzemeltetőjét mosták le slaggal a saját ketrecükben.

– Tudod, Palikám – szólalt meg Reisz – azért megnyugodtam, hogy nem ment át a javaslat. Gondolj csak bele, mi lenne, ha támadni kezdenék a Húsevésre Vonatkozó Mentességet is? Az azért egy kicsit a húsba vágna, nem?